Az első önkéntes évemben december első hétfőjén Mikulás sapkát húztam, és mindenkitől megkérdeztem, hogy tiszta-e a papucsa, mert akkor a Télapó (anyó) szaloncukrot tesz bele.
Egy kedves idős bácsival Petőfi verseket szavaltunk a nappaliban, versenyeztünk, hogy ki tud többet kívülről, a bácsi nyert. Többször wellness részleget alakítottunk a betegekkel a nappaliban ebéd előtt, én előtornáztam, ők követtek székben ülve, hátat masszíroztunk, nevetgéltünk az egészen.
Egy másik idős bácsi reggel, amikor beérkeztem, elmondta, hogy aznap van a szülinapja. Így az ebédnél tortával, pezsgővel köszöntöttük, és az egyik beteg hozzátartozója még élő zenét is szolgáltatott hozzá.
Karácsony másnapján, amikor beérkeztem, az egyik beteg bácsi így fogadott: „De jó, hogy jött, már úgy vártam!” Hát kell ennél szebb karácsonyi ajándék?
A hospice munkát csak kedvvel, örömmel, szeretettel lehet végezni, és akkor mi is ezt kapjuk a betegektől.
(Gabriella, Budapest Hospice Ház)
A kép a Magyar Hospice Alapítvány tulajdonát képezi, felhasználása nem engedélyezett.