„A fővárosi Szent László Kórházban dolgoztam, majd amikor nyugdíjba mentem, az itteni [Budapest Hospice Ház] ápolási igazgató megkérdezte, van-e kedvem folytatni a munkát. Volt: nekem az az életem, hogy megfoghatom egy beteg kezét, hogy beszélgethetek vele, ha fázik, betakargatom. Mindezt egy mosolyért.”
2019. február 1-jén búcsúzunk Városi Jánosné Icától, régi munkatársunktól és önkéntesünktől. Mindannyiunk pótnagymamája volt, aki minden látogatása alkalmával megajándékozott minket gondoskodásával, életszeretetével és humorával.
A kép a Magyar Hospice Alapítvány tulajdonát képezi, felhasználása nem engedélyezett.