Meghalt Bitó László, orvos, tudós és a szó legmélyebb értelmében vett gondolkodó. A róla szóló méltatásokban előkelő helyen fog szerepelni a zöld hályog kezelésének kidolgozása, amellyel emberek millióinak látását mentette meg. Számunkra legalább ilyen fontos a jó életvég, az eutélia elmélete, amelyet egy tudós pontosságával, egy filozófus és egy vallástörténész perspektívájával és egy esendő ember érzékenységével dolgozott ki. A Boldogabb élet – Jó halál című műve és a Polcz Alaine-nel történt beszélgetésfolyamának leirata, Az utolsó mérföld alapművek a téma iránt érdeklődők számára.
Most az eutéláról szóló művének két rövid részét idézzük fel búcsúzóul, hálával, szeretettel.
„Az eutélia éppen arról szól, hogy amikor már gyógyítani vagy emberhez méltó életet biztosítani nem tudnak, az orvosoknak át kell engedniük a beteget vagy hospice-gondozásba, vagy az eutélia átsegítőinek, a haldokló önrendelkezési jogának megfelelően. Az eutélia ezen túl is elsősorban arról szól, hogy segítse az életből kilépést szeretetélménnyé tenni, az itt maradókat pedig kibékíteni az életutunk végén ránk váró, elkerülhetetlen halállal.”
„Aki nem viseli méltósággal leépülését, félő, hogy elsorvasztja a körötte lévőkben élő – az érzelmi világukat, lelküket gazdagító – gyermeket. A halállal meg nem békélt szülő, aki szemrehányó-követelőző szavaival gyötri gyermekét (»ezt érdemlem tőled, miután…?«), hogy bűntudatot gerjesszen benne, nem felel meg a jézusi mércének.
Igaz, mindent meg kell tennünk, hogy megkönnyítsük szüleink utolsó heteit, hónapjait, de vajon gyermekeink, élettársunk rovására is hozhatunk-e ilyen áldozatot? Meg kell-e tennünk azt is, amit nem a szeretet sugalmaz, hanem csak a kötelesség- vagy bűntudat? Amelyet netán a távozó gerjeszt önfeláldozó lányában, amikor hónapokig, évekig csak az ő kezéből fogad el gondozást, s elüldözi magától a szakértő-szerető ápolókat? Mintha csak ragaszkodna görcsösen az élethez, hogy nyomorúságossá tegye maga körül másokét. Mert van ilyen!
A halál nem lehet életünk legnagyobb zsarolási lehetősége! Nyugati, keresztény bűntudattal átitatott – szenvedést dicsőítő, annak megváltó erőt tulajdonító – kultúránkban nem merjük kimondani, hogy a haldoklót semmi sem jogosítja fel erre. Nem tartozunk neki többel, mint azoknak, akik nem élnek ezzel a zsarolási lehetőséggel.
Aki már »betelt az élettel«, arra már csak egyetlen nagy élmény vár – már ha élményként képes megélni a halált –, amennyiben képes méltósággal elfogadni élete alkonyát és napnyugtáját. Ehhez nyújthat segítséget az eutélia.”
(Kiemelt kép: Kovács Tamás/MTI)