„Az ember nem gondolkodhat, nem szerethet, nem alhat jól, ha nem evett jól.” – írja Virginia Woolf, és mi a Budapest Hospice Házban is hisszük ezt a mondatot.
Bár Woolf a saját idejében nyilvánvalóan a szegénységre célzott a gondolattal, valami esszenciálisat fogalmaz meg, amelyhez mi is tartjuk magunkat.
Talán ismerős a saját életünkből, a mindennapjainkból az alaphelyzet: a munkahelyünkről, ebédidőben rohanunk saját, személyes ügyeinket intézni. Mindenesetre nem ülünk le közösen étkezni, beszélgetni.
Pedig együtt lenni és együtt étkezni jó érzés. Ráadásul erősíti az összetartozás-érzést, a közösségtudatra is jó hatással van.
Éppen ezért igyekszünk minden nálunk lakó beteget segíteni abban, hogy a közös étkezéseken részt tudjon venni. Kikísérjük, leültetjük az asztalhoz, segítjük elfogyasztani az ételét. Pontosan úgy étkezünk, mint a jó és összetartó családok. Beszélgetünk.
Ugyanígy a Magyar Hospice Alapítvány dolgozói is összeülnek a konyhában, mindenféle szakmájú és beosztású emberek, beleértve az Alapítvány igazgatóját is, és egymást kiszolgálva tálalják fel az ételt. Mindennap más a soros háziasszony, aki elkészíti saját specialitásait a többiek kedvére, és remélhetőleg a maga örömére.
A kép a Magyar Hospice Alapítvány tulajdonát képezi, felhasználása nem engedélyezett.