Kéz- és lábápolást vállaltam a Hospice Házban. Nem csak a Házba járok segíteni, hanem ha szólnak, akkor bemegyek a Margit kórházba is, vagy megbeszélés alapján a beteg otthonába is elmegyek. Egy ilyen találkozásomat szeretném leírni.
A koordinátor kérte, hogy menjek el a XI. kerületbe egy hölgyhöz. Természetesen vállaltam, és telefonos egyeztetés után elmentem a lakásra. Nagyon meglepődtem, amikor odaértem, mert egy viszonylag fiatal hölgyhöz hívtak. Egészen pontosan a fiammal egyidős: 38 éves volt. Talán ezért is érintett meg annyira.
Amikor elkezdtem a munkát kértem, hogy jelezzen, ha valami nem jó. Ő azt mondta, hogy a 3. deréki csigolyája daganatos, és deréktól lefelé le van bénulva. Ennek megfelelően még körültekintőbben végeztem a munkám, nehogy sérülést okozzak. Ilyen betegeknél jobban kell
vigyázni, mert a segítő nem kap visszajelzést.
Ezután mindig hívott I., ha szükség volt rám. Bár deréktól lefelé béna volt, de rendkívül bizakodó és optimista volt a gyógyulásával kapcsolatban. Meg volt minden, ami a gyógyulásához esélyt adott. Bízott, szeretettel vették körül, a barátai és a szülei mellette voltak. Anyagilag is meg volt mindene.
Többször voltam nála, és folyamatosan tanúja voltam állapota javulásának. Először csak a lábát tudta mozgatni, aztán már felhúzta a lábát, aztán fel is ült. Együtt örültünk minden kis javulásnak és minden kis eredménynek.
Amikor legutoljára mentem hozzá, csöngettem, és legnagyobb meglepetésemre I. nyitott ajtót! Egy botra támaszkodva ugyan, de már tudott járni. Nagy volt az öröm. Együtt örültünk. Most is látom azt a kedves vidám arcát és a bizakodó mosolyát.
Ez nyár elején volt. Azután már nem hívott I.. Meg voltam győződve róla, hogy mégis meggyógyult, és már el tud járni a pedikűröshöz. Nem töröltem ki a telefonszámát, és karácsony előtt felhívtam. A telefon kicsöngött, de nem vették fel.
Kis idő múlva kaptam egy SMS-t. Az édesanyja volt, és azt írta, hogy I. nyáron meghalt.
Azt hiszem, ezt az esetet soha nem fogom elfelejteni. Az én fiam most 44 éves, három gyönyörű gyereke van. Tavaly ősszel nagyon fájt a gyomra és egy kivizsgálás után megállapították, hogy rosszindulatú daganat van a gyomrában, ami áttétes a májra és a hasnyálmirigyre. Borzalmas volt ezt átélni. Két hónapos alapos kivizsgálás után megállapították, hogy téves volt a diagnózis, gyomorfekélye volt. Azóta is sokszor eszembe jut I.. Ez az én történetem.
(Irén, otthonápolás)
A kép illusztráció, és a Magyar Hospice Alapítvány tulajdonát képezi, felhasználása nem engedélyezett.