Nemzetközi hospice mozgalom

„Az 1960-as évekig a kórházak többségében az orvostechnológiai fejlődésben való kizárólagos hit és az úgynevezett „agresszív gyógyítási modell” uralkodott…„ Ekkor azonban fejlődésnek indult a tanatológia, a halál tudománya, amely olyan tabukérdéseket kezdett feszegetni, mint a halál a haldoklás, a gyász és a fájdalom. Elisabeth Kübler-Ross svájci pszichiáter és munkatársai haldoklókkal folytatott beszélgetései nyomán megismerhette a világ, hogyan gondolkodik sorsáról a haldokló beteg és milyen stádiumokon megy keresztül, a míg eljut a végső megbékélésig a halál előtt. Létrehozták a haldoklók házait, ahol őszintén beszélnek a halálról és elfogadják azt mint az értelmes lét értelmes befejezését, és a haldoklóknak emberhez méltó életet és halált igyekeznek biztosítani…

Kübler-Ross a londoni St. Christopher’s Hospice-t tekintette mintának, amely 1967-ben nyílt meg Dr. Saunders vezetésével.

A modernkori hospice legjelentősebb személyisége Cicely Saunders ápolónőként dolgozott súlyos állapotú betegekkel, és azzal a céllal szerzett orvosi diplomát, hogy megoldást találjon a kínzó fájdalomra és a szenvedésre… Saunderst kezdettől fogva az foglalkoztatta, hogyan lehetne a haldokló, daganatos betegek totális – szomatikus, pszichés, szociális, spirituális – fájdalmát enyhíteni… mindehhez természetesen elmélyült beszélgetésekre volt szükség a beteggel…

A St. Christopher’s Hospice munkatársai a hospice gondozást elsősorban előrehaladott állapotú daganatos betegek számára tervezték meg a gondozás tudományos modellje, a Tender Living Care (a haldoklók szerető, szelíd, szelid ellátása alapján, a beteg és a családtagjai bevonásával. A hospice-ok a későbbiekben mindenütt az itt kialakított filozófiát és alapelveket követték tevékenységük szellemében és gyakorlatában – az Amerikai Egyesült Államokban Kübler-Ross, Indiában a Nobel-békedíjas kalkuttai Teréz anya, aki rendet alapított az indiai utcákon magukra hagyottan haldoklók szeretteljes gondozására. E három nagyszerű asszonyt: Cicely Saunderst,
Elisabeth Kübler-Rosst és Teréz Anyát tekintjük a tanatológia, a halállal, haldoklással és a gyásszal foglalkozó tudomány megalapítóinak.” (Hegedűs Katalin: Az emberhez méltó halál. Osiris Kiadó, Budapest, 2000.)

A 70-es évekre a hospice mozgalommá vált. Kialakult a betegek otthoni gondozásának modellje, illetve az átmenetei szervezeti formák: nappali szanatórium, ambuláns gondozás, kórházi konzultatív csoport (mobil team), és a gyászolókat támogató csoportok majd fokozatosan létrejöttek a nemzeti hospice programok. Napjainkban a világ 100 országában több mint 8000 hospice működik.

Alapítványunk blogján – IDE kattintva – még többet olvashat azokról a nőkről, akik az őket ért tragédiákból és megpróbáltatásokból létrehozták a hospice mozgalmat.