Április 11.

Április 11-e a magyar költészet napja, amelyet hazánkban József Attila születésnapjához kötünk. 1964 óta tiszteleghetünk hivatalosan is ezen a napon a magyar líra nagy alkotói és alkotásai előtt.

A költészet sajnos nem támasztja fel halott szeretteinket, mégis segíthet a veszteség feldolgozásában. Enyhítheti magányunkat, hiszen hidat képez ember és ember, érzés és érzés között. Lehetőséget teremt az elmélyedésre és a befelé fordulásra is.

Mi most Füst Milán: Este van című versét ajánljuk olvasásra.

FÜST MILÁN: ESTE VAN

Mire rám mutatnál: nem vagyok.
Akár a csillag, mely lefut a tétovák előtt: olyan volt életem.
Oly hamari volt csakugyan, oly gyors és hebehurgya ez a lét…
Bizony én el sem tudom hinni, hogy e kuszaság,
E hegyén-hátán bennem tornyosuló összevisszaság most nyugalomra tér.
S elrendeződik-e? – felelj rá hogyha tudsz.
Nagy ivben esteledik körülöttem mindenütt.
Az ég is tágúl, gömbölyűbb a föld
S mi apró-cseprő volt: felszívatik.
S egyetlen hang dong: hogy este van.
S egy ujj mutat az ég felé, hogy ott az én utam, mégiscsak ott,
Mert jó valék.
Mert rossz nem tudtam lenni… ama nagy parancsokat
Nem törtem meg, ha ingadoztam is…
Így volt-e, mondd? Felelj rá, hogyha tudsz.
S a borús ég is meghasad vigasztalásomúl,
Egy kis derű is lám, mégiscsak jut nekem…

A messzeségben, ott, hol domborúl a Csendes Óceán
S mint órjás cet csillog a tenger háta,
Ott képzellek el zöld sziget és zöld árnyékaid,
Hol többé semmi sincs. Ott ferdén fordul el
A föld a semmiség felé. Vigyél el még oda.
Még hazát is találok ott a vég előtt, én hontalan. Jöttöm hirére tán
Akiről álmodék, elémbe fut. Már várnak ott… s ez jól esik.
Így lesz-e, mondd? – Felelj rá, hogyha tudsz.

A kép a Magyar Hospice Alapítvány tulajdona, engedély nélküli használata tilos.